Na most aztán megkaptam. Félig-meddig a szemembe. Eddig csak erős célzások áradata, most a színtiszta valóság. Vagy mégsem. Tulajdonképpen szívesen tisztáznám, de mégis mit? Figyelj, hogy értetted a múltkorit? Mire gondoltál pontosan? A válasz úgyis csak az lenne, mint legutóbb: nagy a szád. Ennyi. Ebből én honnan tudom, hogy baj van, hogy mit kell változtatnom a viselkedésemen? Sajnos a válaszommal egyértelművé tettem ezt a felismerést, hogy valóban úgy van. De ha egyszer ellenszenvet érzek, aminek megbeszélésére soha nem lesz lehetőségem a másik fél jelleméből adódóan, más módon nem tudom magamba fojtani.

Mindegy. Nem szeretem ezeket "az-életen-rágódom-és-megosztom-mindenkivel" és a "leírom-a-napjaimat" jellegű blogokat, de ezt most le kellett írnom, ha már nincs kinek elmondani.